erotikus novella

2. 

A férfi azonnal visszaváltozott hideggé és távolságtartóvá, elzárta a vizet, s ahogy felvette a telefont, már öltözött is. Mire elért a hálószoba ágyáig, már teljesen fel volt öltözve, és semmi sem látszott rajta a pár perccel korábban történtekből. - Maradj a fürdőben, csendben! Sietek vissza. - mondta anyanyelvükön, de felé se nézett, már lépett ki az ajtón. Janaé szíve körül valós fájdalmat érzett. Mintha akkorát dobbant volna a szíve, hogy utána nem jutott ereje újra dobogni. Ez a hirtelen váltás, gyors reakció eseményekre számára ismeretlen volt, s most úgy érezte magát, mintha a legszebb álmából durva pofonokkal ébresztették volna. A vizes ruha kihűlt testén,tudta, hogy hamarosan fázni fog, s körbenézett. - Mit lehet egy fürdőszobában csendben csinálni? Milyen hosszú időt kell itt eltôltenem?- morfondírozott magában. Sóhajtott, s leemelt két nagy, száraz törölközőt a polcról. Levetkőzött, és beléjük burkolózott, majd egy harmadikat a földre terített, s ráült. Unottan keresett valamit a szemével, ami érdekes lehet, mikor bevillant a gondolat, hogy egy gengszter fürdőjében, menekülési útvonal nélkül, kiszolgáltatott helyzetben várakozik.- Amand akár meg is halhat, s ki tudja ki lesz a következő....- gondolta kelletlenül, s gyorsan olyan helyre tette a törölközőt, ahol nem veszi észre azonnal az, aki belép az ajtón. Szerencsére nem kellett sokat várnia, és meghallotta Amand halk hangját, amint jelezte, ő közeledik. Mikor belépett az ajtón, Janaé Amandot nagynak, komornak és félelmet keltőnek találta. A férfi körbe sem nézett, mintha tudta volna, hol találja a nőt, egyenesen a szemébe nézett. Tekintete megint olyan áthatolhatatlan volt, mint a fekete szélvédők egyes autókon, ugyanakkor finoman megfeszülő és kidudorodó rágóizma arra engedett utalni, hogy nagyon bosszús valami miatt. Ettől Janaét kirázta a hideg. Minden baljós jel ellenére a férfi elegáns, simára vasalt öltönyében törökülésben elhelyezkedett Janaéval szemben a földön, és mintha csak egy kávézóban, asztal mellett vitatnák meg egy kisebb üzlet nyélbeütésének részleteit, rezzenéstelen arccal nekikezdett:- Jelen helyzetben úgy alakultak a dolgaink, hogy kénytelenek vagyunk megbeszélni a további lépéseket, illetve eldönteni, mi lenne a kisebbik rossz mindkettőnk számára. Természetesen, ha tanácstalannak éreznéd magad, szívesen elmondom a verziókat, és akár döntök helyetted is, csak el kell fogadnod. - És ez nem várhat addig, amíg felöltözök és megszárítom a hajam?- feszengett Janaé, és igyekezett, hogy kikerüljön a hisztérikus nevetés ingere alól.- Nem. Ettől függ milyen ruhában lépsz ki ezen az ajtón. Az ehhez hasonló spontán malőröket nem engedhetem meg magamnak.- válaszolta egyszerűen a férfi- három utat választhatsz, vagy eltűnsz örökre, ez a legbiztonságosabb, vagy takarítasz tovább, a már ismert módon, vagy az ágyasomnak nevezlek, s akkor viszont bármikor, bármerre magammal vihetlek, és egymással lehetünk, de elképzelhető, hogy a riválisaim rajtad keresztül próbálnak sarokba szorítani engem. Én a helyedben az elsőt választanám, örökre elfelejteném még ezt az első nyelvemet is és hozzámennék valami kisvárosi autószerelőhöz.- Ne haragudj, leragadtam a malőr szónál, amit rám értettél.- mondta iróniával Janaé. A férfi kissé elhúzta a száját, de arca továbbra se fejezett ki több érzelmet.- Volt időd gondolkozni ezen, hát most te se menekülj a válasz elől, zárjuk rövidre.-kerülte ki a nő mondatát Amand.- Tudod milyen nélkülem, tudod milyen a közelemben, de nem tudod milyen mellettem.- Nem melletted szeretnék lenni, hanem veled. Nincs ínyemre az olcsó szerető szerepe, a társad akarok lenni. Lehetnénk Bonnie és Clyde?- fogta meg csillogó szemmel a férfi kezét, s a férfi felnevetett. Ennyi őszinte ártatlansággal régen nem találkozott. Érezte, hogy nem tudja megvédeni magát a nő érzelmeitől. Az ilyesmit nem lehet a megtanult módokon kezelni. Janaé úgy érezte, győzni fog, s felbátorodott a nevetéstől. Feltérdelt, hogy térdeik összeértek, s kezével a férfi combjára támaszkodva egészen közel hajolt a másik arcához. - Vagyok olyan gengszter, mint te! - jelentette ki magabiztosan, s ebben a mondatába minden bele volt sürítve. Attől kezdve, hogy egy vérből valók, azon át, hogy a férfit sem hiszi elvetemültebbnek önmagánál egészen addig a magabiztosságig, hogy képes idomulni az új környezethez, akárcsak azelőtt a többihez.

 1.

Amand a beszélgetés utáni harmadik csütörtökön belépett a fürdőszobába, ahol Janaé takarított, úgy, ahogy az isten megteremtette, meztelenül, hátát megfeszítette, olyan egyenesre, mint egy párduc, mely előkészül a zsákmány utáni ugrásra és egy szemérmetlen, magamutogató mozdulattal ledobta törölközőjét, és faarccal belépett a zuhany alá. Ezt látva Janaéban ezerszínű érzelemhullám robbant, mely vörös ködbe burkolta tudatát. Egyszerre érzett haragot, megvetést, féltést, szerelmet és vágyat a férfi iránt. Végül a harag kerekedett felül, s mivel az gyakran a vággyal kézen fogva jár, így duplán haragudva a férfira szinte letépte a zuhanytálca ajtaját és szikrázó szemmel kiáltott a férfira: - Gyerekesen viselkedsz! -Mit mondtál?- hajolt ki a zuhany alól a férfi tettetett értetlenkedéssel. -Gyerekesen viselkedsz!- kiáltotta Janaé újra, de már kevesebb lendülettel, hiszen haragja javát beleadta az előző mondatba. -Csss! Csak csendesen!- húzta be egy hirtelen mozdulattal maga mellé a férfi, és csókkal zárta le a nő ajkait. Tiltakozásra, dühre, vagy undorra számított, de ehelyett teljes megadásra talált. Egyenlőre nem tudta eldönteni, hogy ez csak olyan meglepődött odaadás, vagy vonzalom-e. Szinte biztos volt benne, hogy arca jobban riasztja régi kedvesét, mint amennyire az emlékek heve miatt vonzódhat hozzá. Ám Janaé elnevette magát a férfi karjai között, s ez mosolyt csalt Amand arcára is. Hosszú idő óta egyikük sem érezte magát olyan felszabadultnak, mint ekkor, mintha ez az egyetlen spontán tett több éve felhalmozódott elfolytást, kétséget, kötelezettséget, társadalmi címkét rázott volna le róluk. A meleg vízsugár alatt most két ázott fiatal, erős, erdei lélek állt, mintha csak egy szikláról leomló zuhatagban fürödnének. Így gyönyörködtek az egymás szeméből áradó vidámságban, mikor is a nő csókolta meg a férfit. Amand ezúttal feleslegesnek érezte a további gondolkodást. A helyzet immár egyértelmű. Minden megvan, ami kellhet egy ízletes és ígéretes estéhez. Forró víz, forró hangulat, rengeteg szabadidő és egy nő, aki szabad utat adott. És méghozzá micsoda nő!- futott végig Amand agyán, s keze már el is indult a fehér, áttetszővé ázott egyenruha alá, hogy megbizonyosodjon róla, minden éppen olyan, mint amilyennek látszik, mikor megszólalt a telefon.Amand a beszélgetés utáni harmadik csütörtökön belépett a fürdőszobába, ahol Janaé takarított, úgy, ahogy az isten megteremtette, meztelenül, hátát megfeszítette, olyan egyenesre, mint egy párduc, mely előkészül a zsákmány utáni ugrásra és egy szemérmetlen, magamutogató mozdulattal ledobta törölközőjét, és faarccal belépett a zuhany alá. Ezt látva Janaéban ezerszínű érzelemhullám robbant, mely vörös ködbe burkolta tudatát. Egyszerre érzett haragot, megvetést, féltést, szerelmet és vágyat a férfi iránt. Végül a harag kerekedett felül, s mivel az gyakran a vággyal kézen fogva jár, így duplán haragudva a férfira szinte letépte a zuhanytálca ajtaját és szikrázó szemmel kiáltott a férfira: - Gyerekesen viselkedsz! -Mit mondtál?- hajolt ki a zuhany alól a férfi tettetett értetlenkedéssel. -Gyerekesen viselkedsz!- kiáltotta Janaé újra, de már kevesebb lendülettel, hiszen haragja javát beleadta az előző mondatba. -Csss! Csak csendesen!- húzta be egy hirtelen mozdulattal maga mellé a férfi, és csókkal zárta le a nő ajkait. Tiltakozásra, dühre, vagy undorra számított, de ehelyett teljes megadásra talált. Egyenlőre nem tudta eldönteni, hogy ez csak olyan meglepődött odaadás, vagy vonzalom-e. Szinte biztos volt benne, hogy arca jobban riasztja régi kedvesét, mint amennyire az emlékek heve miatt vonzódhat hozzá. Ám Janaé elnevette magát a férfi karjai között, s ez mosolyt csalt Amand arcára is. Hosszú idő óta egyikük sem érezte magát olyan felszabadultnak, mint ekkor, mintha ez az egyetlen spontán tett több éve felhalmozódott elfolytást, kétséget, kötelezettséget, társadalmi címkét rázott volna le róluk. A meleg vízsugár alatt most két ázott fiatal, erős, erdei lélek állt, mintha csak egy szikláról leomló zuhatagban fürödnének. Így gyönyörködtek az egymás szeméből áradó vidámságban, mikor is a nő csókolta meg a férfit. Amand ezúttal feleslegesnek érezte a további gondolkodást. A helyzet immár egyértelmű. Minden megvan, ami kellhet egy ízletes és ígéretes estéhez. Forró víz, forró hangulat, rengeteg szabadidő és egy nő, aki szabad utat adott. És méghozzá micsoda nő!- futott végig Amand agyán, s keze már el is indult a fehér, áttetszővé ázott egyenruha alá, hogy megbizonyosodjon róla, minden éppen olyan, mint amilyennek látszik, mikor megszólalt a telefon.

Janaé körülbelül tíz perccel később belépett a luxuslakás ajtajàn. A férfi fejével intett, hogy kerüljön beljebb. Mikor átértek a feldúlt hálóba, a nő automatikusan elkezdte lecserélni az ágyneműt. Amand azonban ezúttal elkapta a csuklóját, és lassan, de ellentmondást nem tűrően magához húzta, a falhoz szorította, s anyanyelvükön suttogott a fülébe. - Sokat tűnődtem rajta, mit kezdjek veled. Emlékszel mit ígértem neked annak idején?- kérdezte a férfi, s Janaé bólintott.- most nem áll módomban ilyen ígértete tenni, de ha szeretnél velem több időt tölteni, ágyasomnak nyílváníthatlak. Ennek az az ára, hogy nem szólalhatsz meg többet mások előtt, és nem várhatsz tőlem többet ezen a címen felül. Valamint veszélybe kerülhet az életed. Az előnye mindössze annyi, hogy amíg ebben a szobában vagy, úgy bánok veled, ahogy ifjú feleséggel illik. Gondolkozz rajta, s most menj!- azzal Amand elengedte Janaét, kivezette a lakásból, és becsukta az ajtót. Hátát a csukott ajtónak támasztva erőt gyűjtött, s életében először igazán aggódott a kapott válasz miatt. Nem merte hívni a csipogón, s mikor eljött a csütörtök, úgy intézte, hogy ne legyen szabad perce a nőre, telefonált, utasításokat osztogatott, ki- be járt a szobák közt, míg le nem telt a takarítás ideje. Ezt tette a következő héten is, mire összeszedte magát annyira, hogy rászánja magát a válasz meghallgatására. Egy meglehetősen rosszul sikerült este után, csipogott az egyik nőnek a klubból, hogy kissé levezesse a felgyülemlett feszültséget. Általában kedvtelve ért ehhez a nőhöz, mert teste izmos volt és ruganyos a napi rutinná vált aerobiktól, mindig frissen mosakodott és ápolt volt, és nem játszotta meg magát. Gyorsan ráérzett arra, mit kívánnak tőle, így már a harmadik együttlétükkor meg sem próbált beszélgetni, első kérésre megjegyezte, hogy ne használjon parfümöt, ha Amand hívja, és sokakkal ellentétben sosem karmolta a lepedőt és sikítozott ahogy a filmekben, sőt, ha nem volt kedvére Amand aznap, még csak hangot sem adott ki, teste azonban simulékonyan illett a férfi tenyerébe. A neve is egyszerű volt, Hanna. Amand gyakran eltűnődött rajta, hogy a nő nevének jelentése számára mennyit jelent. A nő időnként valóban úgy hatott Amandra, mintha megkegyelmeztek volna neki bűneiért, mintha egy elnéző anya haragudna ugyan rá, de meg is ölelné. Éppen ezért eleinte Hannát magával cipelte erre-arra, sokszor azért, mert jól mutatott mellette egy nő egy- egy rendezvényen, színházban, máskor csak úgy passzióból, hogy ne kelljen másikat keresgélni egy-egy bárban, de Amand csakhamar rájött, hogy az ágyon kívül a nő semmi érdekeset nem tud neki nyújtani, így ezek az alkalmak a szükséges mennyiségűre korlátozódtak. Ezen az estén tehát Amand úgy érezte, szüksége lenne Hannára, aki jött is, szó nélkül, kedvesen mosolyogva, és otthonosan az ágy szélére ült. Látszott a nőn, hogy jókedve van, s ilyenkor szívesen ment bele játékos, bolond dolgokba, vagy kedvtelve vállalta az aktív fél szerepét, de ezen az estén valahogy ez is balul sült el. Pontosabban sehogyan sem sült el. A férfi gondolatai hol az aznapi eseményekre, hol Janaéra terelődtek, így végül kért egy forró fürdővizet Hannától, mielőtt elküldené, s feszülten beütötte Janaé hívószámát. A nő most először, előbb ért oda, mint ahogy a férfi vendége elment volna. Janaénak nagyon rosszul esett látni ezt a romlott, ám gyönyörű nőt, ahogy felveszi az összegyűrt lepedőről a kistáskáját. Akarata ellenére is sértetten nézett a férfira, aki ennek hatására egy lefolytott, mégis ingerült gesztust tett, s elfordult a nő tekintete elől, befordult a fürdőszobába, mielőtt bármit mondania kellene. Janaé, miközben könnyes szemmel cserélte az àgyneműt, arra gondolt, hogy a férfi őt is csak ennyinek szánja. Egy csinos nő, akinek néha csettint, s aki ugrik neki, majd eliszkol, ha a férfi "mars a helyedrét" parancsol.- méghogy mint ifjú feleséget.... -dohogott magában - inkább, mint egy gumibabát. Biztos rendkívülinek hiszi magát az ágyban. Hát én nem fogom erősíteni az önhittségét!

Mikor végzett a rendrakással, finoman bekopogott a fürdőszoba ajtaján. Gyere be.- hallotta. A férfit épp a kádból kilépve kapta el pillantásával, aki ügyesen leplezte nagyméretű törölközőjével pőreségét. Keserűen gondolt arra, mennyire vágyik egy érintésre tőle, amit a férfi meg is adna, s mégis el kell hogy utasítsa.

Amand úgy érezte tehát ezen az estén, hogy már rosszabb napja nem lehet, ezért szembe állt Janaéval, teljes mellszélességével elállta az útját, s nekiszegezte a kérdést: -Mi a válaszod? - Én nem vagyok ilyen nő, és nem is leszek! Azt hittem azért lettem itt takarítónő, mert többre tartasz annál, mint hogy a női bájaimat áruljam bárkinek is. A takarítás nem előkelő feladat, de legalább nincs mit szégyellenem rajta. -húzta ki magát Janaé, de közben arra gondolt, hogy  ilyen arányos felsőtestet nagyon régen látott. A férfi előre lendítette karját, mintha meg akarná érinteni őt, mintha ezzel megváltoztathatná a véleményét, de félúton megállt, mint ahogy a mondatát sem fejezte be, így csak eddig jutott:- De....- Ebben nincs de! - hárította a próbálkozást Janaé, s ezzel bástyát vont maga köré, hogy kikerüljön a férfi vonzó illatának légköréből, ami a nedves pára miatt mindenhol érezhető volt a fürdőszobában, hol erősebben, hol gyengébben, s hevesen folytatta - A nő, aki most elment csak egy bábu, amit oda teszel és akkor, amikor és ahova akarsz. Tudsz e bármit a vágyairól vagy arról, hogy szereti e a csokipudingot, vagy bármi mást róla? Valószínűleg azt sem tudod milyen színű a szeme, vagy hogy mi esne jól neki, mikor veled van. Én semmiért nem alázom meg magam ennyire! - Egy igen, vagy egy nem is elég lett volna.-morogta a férfi, s előre lépvén jelezte, hogy ideje elhagyniuk a helyiséget, egyúttal megszakította a vitát. Egyfelől szomorú volt, hogy ez a kapcsolat megrekedt, másfelől bosszantotta Janaé hisztérikus kitörése, ami nem csökkentette az egész napos feszültségtől összeugró izmaiban a fájdalmat. Janaé önkéntelenül hagyta magát kijebb terelgetni. Testük olyan rutinosan mozgott együtt, minha gyakolott táncosok lettek volna, de ebből Janaé semmit sem fogott fel, mert gondolatai sebesen száguldoztak fejében, hogy mit mondhatna még, vagy hogyan. Amand észrevette ugyan, milyen könnyen parancsol pár apró mozdulattal a nő testének, de úgy érezte, a helyzetet egyenlőre nem lehet pozitív irányba mozdítani. Ugyanakkor érezte, hogy saját teste bizonyos izmainak egyáltalán nem tud parancsolni, s mire elértek a nappaliig már nem csak a csuklyásizmát érezte merevnek. - Nem lehetnénk esetleg barátok? - kérdezte reménykedő hangon a nő, s tett egy ártalmatlan közeledő gesztust, olyat, amilyennel kishugait szokta békítgetni egy- egy vita után, de beleütközött valamibe.. A következő pillanatban mindkettejük megdermedt, mert a férfi immár nem tudta eltitkolni teste reakcióit, a lebukástól hirtelen mindketten zavarba jöttek. Amand ennek ellenére keserűen ironikus hangon tudott felelni: - Ebben a világban nem létezik férfi- nő közti barátság. Janaé úgy érezte ennyi élmény elég volt egy estére, ennyit sem biztos, hogy simán fel tud dolgozni és nyugodt álmot aludni miatta, így kirohant a lakásból, és szinte hazáig szaladt. Elbújt a lakásában, mint egy riadt kisegér a vackában. Meg volt róla győződve, hogy a férfi látni sem akarja többet, vagy ki tudja, még rosszabbra is gondolhat vele kapcsolatban. Életében nem érzett ekkora zavart a szívében, és káoszt a gondolatai közt, s most először érezte úgy, hogy elszökött egy probléma elől, anélkül, hogy megtalálta volna rá a megoldást. Két napjába telt, mire ráeszmélt mennyire leveszítette a kontrollt önmaga felett, így nekiállt jógázni, s egyéb meditációs gyakorlatokat végezni, hogy megtisztítsa magát. Mivel zöld területre mennie, s önmagába néző zarándoklatra nem volt lehetősége, más módon szigetekte el magát a nagyváros zajától, zsúfoltságától, és persze egyúttal Amandtól is. Kikapcsolt minden kommunikációs forrást, és az ételt futárszolgálattal rendelte meg. Mire eljött a takarítás napja, már jóval kiegyensúlyozottabbnak érezte magát, s kezdett körvonalazódni benne egy terv, mely egyenlőre megrekedt az izgalmas ötlet fázisában. Egész délelőtt tűkön ült, mivel nem akart addig Amanddal találkozni, míg a terve lépései ki nem körvonalozódtak, de aggódott amiatt, mit tehet vele a férfi egyetlen szavával, ha nem úgy cselekszik, ahogy ő elvárja, ahogy szeretné magát és a környezetét a külvilág felé mutatni. Bár Amand sosem volt vele durva, mégsem volt benne biztos, hogy ezt megúszhatja épp bőrrel, hiszen Amand kemény rendszert épített ki, hogy poziciója mindenkor stabilnak tűnjön, ezt mindenki tudta. Pontban délután kettő előtt tíz perccel megszólalt a csipogója, s két percre rá az ajtóból a sofőr jól ismert hangját hallhatta. - Janaé, indulhatunk?

 

"..........................."

Amand a beszélgetés utáni harmadik csütörtökön belépett a fürdőszobába, ahol Janaé takarított, úgy, ahogy az isten megteremtette, meztelenül, hátát megfeszítette, olyan egyenesre, mint egy párduc, mely előkészül a zsákmány utáni ugrásra és egy szemérmetlen, magamutogató mozdulattal ledobta törölközőjét, és faarccal belépett a zuhany alá. Ezt látva Janaéban ezerszínű érzelemhullám robbant, mely vörös ködbe burkolta tudatát. Egyszerre érzett haragot, megvetést, féltést, szerelmet és vágyat a férfi iránt. Végül a harag kerekedett felül, s mivel az gyakran a vággyal kézen fogva jár, így duplán haragudva a férfira szinte letépte a zuhanytálca ajtaját és szikrázó szemmel kiáltott a férfira: - Gyerekesen viselkedsz! -Mit mondtál?- hajolt ki a zuhany alól a férfi tettetett értetlenkedéssel. -Gyerekesen viselkedsz!- kiáltotta Janaé újra, de már kevesebb lendülettel, hiszen haragja javát beleadta az előző mondatba. -Csss! Csak csendesen!- húzta be egy hirtelen mozdulattal maga mellé a férfi, és csókkal zárta le a nő ajkait. Tiltakozásra, dühre, vagy undorra számított, de ehelyett teljes megadásra talált. Egyenlőre nem tudta eldönteni, hogy ez csak olyan meglepődött odaadás, vagy vonzalom-e. Szinte biztos volt benne, hogy arca jobban riasztja régi kedvesét, mint amennyire az emlékek heve miatt vonzódhat hozzá. Ám Janaé elnevette magát a férfi karjai között, s ez mosolyt csalt Amand arcára is. Hosszú idő óta egyikük sem érezte magát olyan felszabadultnak, mint ekkor, mintha ez az egyetlen spontán tett több éve felhalmozódott elfolytást, kétséget, kötelezettséget, társadalmi címkét rázott volna le róluk. A meleg vízsugár alatt most két ázott fiatal, erős, erdei lélek állt, mintha csak egy szikláról leomló zuhatagban fürödnének. Így gyönyörködtek az egymás szeméből áradó vidámságban, mikor is a nő csókolta meg a férfit. Amand ezúttal feleslegesnek érezte a további gondolkodást. A helyzet immár egyértelmű. Minden megvan, ami kellhet egy ízletes és ígéretes estéhez. Forró víz, forró hangulat, rengeteg szabadidő és egy nő, aki szabad utat adott. És méghozzá micsoda nő!- futott végig Amand agyán, s keze már el is indult a fehér, áttetszővé ázott egyenruha alá, hogy megbizonyosodjon róla, minden éppen olyan, mint amilyennek látszik, mikor megszólalt a telefon.

A falu időtlen idők óta beékelődve pihent a hegyek között, sűrű erdővel körbevéve, mindentől elszigetelten. Még nyelvük is teljesen egyedivé alakult az évszázadok során. A falu lakói valódi, önálló néppé változott. Ennek a védett kis helynek a tagjai közé tartozott Amand ês Janaé is. Tizennégy és tizenhat évesek lehettek akkor, mikor először észrevették egymást, mint az ellenkező nemhez tartozót. Janaé hónapokon át messziről figyelte a törzs egyik legügyesebb fiúját, de természetéből adódóan egyszer sem merte megszólítani. Gyakran figyelte, ahogy a fiú gyermeki erőpróbákban méri össze erejét barátaival. Nem is sejtette, hogy Amand már rég eldöntötte, nagykorúvá avatása napján Janaét választja feleségéül. Közel volt már ez a nap, mikor Amand éjjel beszökött Janaé családjának kunyhójába, hogy álmában, közelről is gyönyörködhessen választottjában. Szíve hevesen dobogott arra a gondolatra, hogy a lány nemet is mondhat, de általában elég magabiztos volt ahhoz, hogy higgyen benne, sikerül maga mellé édesgetnie a lányt. Nem tudni vajon a lány megérezte- e titkos szerelme közelségét, vagy csak a halk neszezésre ébredt- e fel, de alig hajolt fölé a fiú, szemei azonnal fel is pattantak. Mozdulatairól egyből felismerte a fiú sötét sziluettjét. - Mit keresl itt?- kérdezte Janaé harciasan. - Megnéztem a leendő feleségemet, nem horkol- e!- felelte gőgösen a fiú, majd kicsit közelebb hajolt, hogy beszívhassa a lány illatát, mielőtt elválna tőle. A holdfény megvilágította, és fény-árnyék játéka megdurvította a fiú határozott arcélét, karakteres, keményvonalú szájszegletét, melyhez szinte lányosan puha ajkak tartoztak. Jané becsukta a szemét egy pillanatra, hogy erősen emlékeztébe véshesse ezt a képet, s mire kinyitotta, már csak a fiú halk neszezését hallotta az ablak alatt. Még aznap hajnalban bombák robbantották szét a falut. A lakatlannak hitt területre ledobott bombák, melyek egy hadgyakorlat részét képezték szinte mindenkit és mindent megsemmisítettek. Mikor kiderült a tévedés, a katonák azonnal mentőakcióba fogtak túlélők után kutatva. Akik nem haltak meg, azok is súlyosan megsebesültek, ïgy a népcsoport tagjai attól kezdve semmit nem tudtak egymásról. A két fiatal, miután felépültek sérüléseikből, egymástól távol, két különböző állami intézetbe kerültek. Janaé szerencsésnek mondhatta magát, mert nevelőszülőkhöz került, akik 10 másik árva gyerek mellett őt is szerény anyagi körülmények közt, de szeretettel neveltek. Az oldalán lévő nagy kiterjedésű sérülést, mely leginkább cápatámadás nyomára emlékeztetett, egy egyszerű ruha is könnyedén eltakarta, így miután megtanulta a nyelvet, többé nem voltak beilleszkedési problémái. Mivel a sérülés kizárta az ülőmunka lehetőségét, s Janaé amúgy jobban szeretett folyamatos mozgásban lenni, úgy döntött, elvállalja az első munkát amit felajánlottak neki, s attól kezdve főként takarítónőként dolgozott egy bárban, s alkalmanként pincérkedett, vagy gyerekekre vigyázott. Amand nem volt ilyen szerencsés. Bár esze lett volna egy egyetem elvégzéséhez, fejsérülése csúnyán eltorzította arca egyik felét. Csodával határos módon épségben maradt fekete szeme fenyegetően villogott a vöröses, egyenetlen felületű sebhelyből, s hajvonalába maró hege miatt fényesre borotvált fejbőre nem engedte sejtetni gesztenyebarna hajszínét, valaha puhán göndörödő haját. Így külalakja már az intézetben vadabbnál vadabb fantáziálásokra adott okot, s csakhamar belekerült az alvilág köreibe. Az évek során mind mélyebbre, s mélyebbre merült az élet sötét oldalába, s ravaszsága, óvatossága és persze kinézete miatt hamarosan főnökké nőtte ki magát, ki egy többszáz fős banda akcióit irányította. Annyi pénzt forgatott meg nap mint nap, hogy lakásának kialakításában csak a képzelete szabhatott határt. Mivel különösen hidegvérű és kegyetlen bűnöző hírében állt, bár igen kevés alkalmat mondhatott el, mikor tettekkel kellett bizonyítania természetét, luxuslakásában emberei szinte úgy őrizték, mint egy ketrecbe zárt nemes vadat.

Eljött a csütörtök is. Amand, egész védelmi szisztémát talált ki magának, hogy ne járhasson úgy, mint a legtöbb alvilági vezető, vagyis ne a saját fészkében tegyék el az útból. A zseb nélküli fehér ruha is ezért volt fontos. A lakás nappalija a dolgozó szobájának lett kialakítva. Ebből nyílt a gardrób, s a gardrób mögött rejtőzött a hálószoba, melyből a fürdő nyílt. Konyha nem volt, mivel sosem főzött magára. A lakás minimalista stílusban lett berendezve, sok világos felülettel, így annak ellenére is hatalmasnak tűnt, hogy csupàn egy kényelmes garzon volt. Egyszerre csak egy ember tartózkodhatott rajta kívül alakásban, s bár folyton ellenőrizte, nem tartotta kizártnak, hogy a lakás így is tele lehet rejtett kamerákkal. El tudta képzelni, hogy akár a saját emberei is bekamerázzák a lakást, akár puszta kíváncsiságból is. Ez a fajta paranoiásnak tűnő viselkedés alkalmanként hasznosnak bizonyult. Janaé belépett a bejárati ajtón, s Amand nem mert felnézni a laptopja monitoráról. Bár jól begyakorolta, hogyan kell rezzenéstelen tekintettel nézni, nem volt benne biztos, hogy most is sikerülne. Janaé szó nélkül elkezdte áttörölni a bútorokat, majd felmosta a padlót. Mindig szerette érezni a kezével a mozdulatainak erejét, ezért sosem használt kesztyűt, s sosem használt felmosófát. Mikor négykézláb odaér a férfi lábaihoz, a férfi lopva gyönyörködni kezdett a nő mozdulataiban, domborodó hátsójában, keskeny, mozgékony csípőjében, s érezte, ahogy fokozatosan megkívánja. A nő maga is érezte a helyzet különös, egyszerre megalázó és izgató voltát. Ajkai kiszáradtak az izgalomtól, s a tudat, hogy akármikor hozzáérhetne a férfi lábához, elragadta fantáziáját. Elképzelte, amint kezeivel végigsimïtja a férfi lábszárát, majd a combja belső felét, s kitapintja a vékony, könnyűszövésű vászonnadrág rabságában feszengő férfiasságàt, melyet a férfi nem igyekezett titkolni. Mikor a nő végzett a felmosással, elmehetett, de attól kezdve Amand gyakran talált valami sürgős eltakarítani valót, bár ilyen alkalmat életviteléből adódóan nem is volt nehéz találni. Hol kiömlött a kávé, hol a szennyesét vitette tisztítóba, hol a földôn maradt pár vallatásból visszamaradt kétes eredetű koszfolt, vagy az aktuális fizetett örömet hozó nő nyomait kellett megsemmisíteni. Cseréld le az ágyneműt, nem bírom elviselni a szagát.- szokta mondani, vagy- mosd ki a zuhanytárcát, alaposan. Hetek teltek el így, hogy gyakorlatilag nem beszêltek egymással. Amand egyenlőre megelégedett a látvánnyal, Janaé pedig igyekezett minden érzékszervével a férfira tapadni. Janaé a fürdőben beszívta a pára illatával a férfiét is, a hálóban a férfi mellett elhaladva érezte testmelegét, a dolgozószobában pedig volt alkalma röpke pillantásokat vetve gyönyörködött benne, s hallgatta olvasás közben önkéntelen halk mormogását. Eközben egyre több pletyka kezdtett keringeni arről, hogy a főnök nem tud úgy aludni, ha más ember testszagát érzi a hálószobájában, megindultak a találgatások az új takarítónő egyéb irányú tehetségét illetően is, bár Janaéhoz sem szólni, sem hozzáérni nem mertek. Janaé esténként hazamehetett saját bérleményébe, de többé nem volt szabad más munkát vállalnia. Egy cseppet sem bánta. Bár látta gyerekkori szerelme testi és lelki torzulásait, érzemlei semmit sem változtak, s ábrándozva várta minden nap, hogy fog e valaha is bármi történni közöttük. Forró mézesteájával a kezében egy este kuncogva gondolt arra, hogy nyolcvanéves korukban is így, ilyen szótlanul, mégis forró vérrel kerülgetik majd egymást, beteljesületlenül.- Milyen elcsépelten drámai lenne!- gondolta kuncogás közben, mikor megszólalt a csipogója.

Aznap Janaé kiegészítőmunkát vállalt a bárban, mint felszolgáló, hogy ki tudja fizetni apró bérlakása téli fűtésszámláját. Keveset keresett ugyan, de mindig odafigyelt rá, hogy egyszerűen, de kellemesen, alakjához megfelelően öltözködjön, s megengedte magának azt a luxust, hogy a lakása mindig jó meleg legyen, s pár tábla csoki is jusson nassolásra, egy-egy romantikus, nőknek szánt filmhez. Ezen az estén történt, hogy Amand belépett a klub ajtaján kedvenc kíséretével, egyfelől, hogy elrendezetlen adósságát behajtsa a tulajon, másfelől, hogy szórakozzon kissé, hiszen a hely hemzsegett a megannyi szabad, magassarkúban billegő nőktől. A diszkrét fények fülledt félhomályba burkolták a helyiséget. Amand unottan fürkészte a környezetét, igyekezett olyan nőt választani, akivel látszólag a legkevesebb gondja lesz a későbbiekben, mikor munkába állítja a saját köreiben.  Hirtelen kiszúrta Janaét, s bár nem volt biztos benne, valami ösztönös sejtés felmerült benne. Valahogy tudta, hogy ismeri azt a nőt, a terem másik szegletéből, valahonnan. Azt a nőt hozd be a szobámba.- jelentette ki egyszerűen, s állával a nőre bökött. A tulaj követte Amand tekintetét, s mivel fizetett örömszerző hölgyei a terem más részében nevetgéltek, elsápadt, ahogy megértette a parancsot. Homloka verejtékezni kezdett arra a gondolatra, hogy nemet kell mondania a fekete sólyomnak, ahogy Amandot az alvilágban becézték, de nem tehetett mást, Janaé bájaival nem rendelkezhetett. Nem lehet, ő nem olyan...- hebegte- ő csak takarít. Nem êrdekel. Vele, és csak is vele rendezheted a számlát.- felelte keményen Amand, s felállt az asztaltól- legyen tíz perc mulva a szobámban. A bár exkluziv vendégeknek fenntartott szobájában egyetlen kislámpa világított, mely megvilágította a széken ülő nőt, de Amand alakját a fotellel együtt elnyelte a félhomály. Emeld fel a fejed!- parancsolta a férfi. A nő félelemmel gondolt arra, amit ez az idegen férfi tehet vele, de igyekezett nem kimutatni. Dacosan felszegte a fejét, s a hang irányába nézett, mikor egy öngyújtó kattanását hallotta, s meglátta a férfi épp arcélét, határozott kifejezést közvetítő szájzugát, melyhez lányosan telt ajkak tartoztak. Amand!- szalad ki a meglepett nő száján a név.  Amand rendkívül ritkàn gyújtott rá, nem akart semmilyen rossz szenvedély rabjává válni, de most úgy érezte jól esne neki egy kis karcos füst a tüdejében. Mikor meghallotta régi törzsi nevét, kiesett a cigaretta a kezéből, hiszen ezt a nevét senki sem ismerte azok közül, akik a városban találkoztak vele. Azt a nevet használta, amit az állami intézetben kapott. Janaé, te vagy az?- kérdezte halkan régi, törzsi nyelvére váltva.- hogyan ismertél meg? Ugyanígy világított meg a hold aznap éjjel.- felelte ugyanúgy Janaé. Úgy alakult, hogy mostantól az enyém vagy. - a férfi felállt, s egészen közelről suttogott a ülébe, hogy ne hallhassa más-Igyekszem jobban gondodat viselni, mint amire eredetileg szánva lettél. Ha kilépek ezen az ajtón, mindenkinek úgy kell tudnia, hogy kipróbáltalak.-azzal kilépett az ajtón. Másnap a nő kezébe egyszerű vonalú, zseb nélküli, hófehér vászonruhát nyomtak. Felvette. A szoba, ahová vezették, már tele volt hasonló ôltözetű nőkkel ês férfiakkal. Beállították a többiek közé.  Mától te takaríthatod a lakásom, minden csütörtök délután. Mindössze két órát kapsz rá, hogy mindent rendbe tegyél. Ezen felül akkor jössz, mikor ezen hívlak- ezzel egy csipogót nyomott a kezébe- mindig legyen nálad. A lakásban semmit nem tehetsz máshová, vagy máshogyan. Még a kávémat sem öntheted ki a bögrémből. Ezek után rezzenéstelen arccal, ugyanolyan nyugodt, határozott hangon a többieknek is kiadta, mik a feladatuk. Közben a férfi alig várta, hogy csütörtök legyen, s láthassa a nőt úgy, hogy közben nem tapad rájuk egy kíváncsi szempár sem. Janaé is izgatottan várta a takarítàs napját, s hogy szeme ne árulja el örömét, lesütött szemhéllyal a padlót mustrálgatta.

Szeptember közepén anyósom megrendezte az éves nagy családi gyűlést, ami a szokásos szűk családi vacsorán részt vevő 15 ember helyett közel negyven főt jelentett. Ezzel gyakorlatilag rövid időn belül részt vehettünk még egy lakodalom szintű szombati ebéden, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a helyszín anyósom udvara volt. Ezek az események mindig nagyon zsúfoltak, kimerítőek, és eseménydúsak, a gyerekek száma egyik pillanatról a másikra kiscsoportról felszökik egy teljes falusi óvoda létszámára, de meggyőződésem, hogy minden családtagnak hasznára válnak, mivel ez az egyetlen olyan esemény, ami ráveszi a kedves rokonokat a távolságok leküzdésére, és az aktívabb kapcsolattartásra. A vasárnap ennél kellemesebben telt, bár nem kevésbé fárasztóan, mert reggel rávettem a lyány keresztanyját, hogy szökjünk meg, foglaljunk el egy plázát, és én megvettem az egész évre való mindent, mert ki tudja, mikor jutok újra pláza közelbe.

(Megjegyzem, már közel egy éve nem mentem el a nők számára szinte kötelező shoppping túrára.) Ott tévelyegtünk majd egy egész napot, s én egy kisebb vagyont hagytam ott, amit eddig sosem mertem megtenni, de nyugtat a tudat, hogy csupa hasznos dolgot vettem. Sportcipőt, pólókat, egyéb elnyűhető darabokat, s sógornőm is, aki állítólag nem akart venni semmit, hazatért két kiscipővel, két nadrággal, pólókkal, s egyéb apróságokkal. Úgy jöttünk ki, mint a filmekben szokás, csak éppen ezernyi szatyrunk nem papírból volt, s mindet mi cipeltük a kocsiig.

Rendkívül élveztem a kiruccanást, s otthon a lyány olyan széles mosollyal fogadott, amivel aznap csak engem ajándékozott meg.

 

Az itthon töltött napok átalakították személyiségemet. Rákaptam a sütés-főzésre. Hétvégén véletlenül sikerült húslevest főznöm, ami úgy történt, hogy a fagyasztóból kipakoltam, ami nem kell, így bedobtam egy fazékba anyám zöldségkeverékét, hozzávágtam két őrjítően régóta ott csücsülő, anyám szerint igen egészséges falusi csirkecombot, némi vegetát, és elkezdtem főzni. Valamivel később meguntam, lezártam a tűzhelyt, és elmentem sétálni a gyerekkel. Mikor este hazaértem, az ember megkérdezte, mi ez. Mondtam neki, hogy egy félbe hagyott levesféle. Megkóstoltam, mit kell még javítani rajta, és kiderült, hogy készen van, és jó is. Így aztán, azóta minden nap készítek valamit abból, amit itthon találok. De ez is kezd olyan mániákus érzéssel eltölteni, főleg azért, mert nem igazán kívánok enni abból, amit főzök, csak úgy elkészítem az ételeket. Pl. húsos palacsintát, gyümölcslevest, húslevest, sült csirkét ananászszósszal, csirkét bambuszrüggyel, gombás-erőspaprikás-szalonnás rántottát, aztán végül én joghurtot vagy müzlit, vagy sajtos kenyeret eszek.

Azt hiszem, bele fogok őrülni ebbe a nyárba itt Pesten.

 

Egy barátom megkérdezte, mit ajánlott babalátogatóba vinni. Elláttam pár jó tanáccsal:

 

„Semmiféleképen NE plüssállatot!

Én már hányingert kapok a hűdecuki, ámbár nem kisbaba kezébe való, szőrét hullató állatoktól.

És hűtőrágókát, meg kisruhát se vegyél. SOHA!

Lehet, hogy praktikusnak hangzik, de valójában a rágókát nem kedvelik a kölkök, mert uncsi, a ruhát meg vagy nem jó méretet veszel, vagy olyat, ami nem tetszik a szülőknek.

No de, bátran vegyél egy nagy halom popsitörlő-kendőt. Persze nem néz ki dizájnosan, de minden kismama hálás, ha a méregdrága és iszonyú gyorsan fogyó popsitörlő-kendőt te veszed meg helyette.”

 

Ennek az őszinteségi rohamnak örömére este kávét ittam, hogy ne aludjak el angol órán. Koffein érzékenységem azonnal hatott. Tanóra után úgy éreztem magam, mint aki bedrogozta magát. Majdnem betértem kondizni, kis híján gyalog hazajöttem, s aztán jól elpáholtam a férjem. Ezen elgondolásaimból mindössze annyi valósult meg, hogy 10 percig köröztem, mint egy buggyant pillangó a villamosmegállóban, majd itthon kifáradásig dögönyöztem az ember hátát, majd hajnali négyig nem aludtam, csak bambultam ki a fejemből, és ostoba gondolatok cikáztak át az agyamon.
 

Váratlan párhuzamot találtam a repp műfaja és az éneklős-narrálós mesemondás között. Hiszen mi történik valójában mindkét esetben? Egy szálon fut a cselekmény, van valaki, akinek jó hangja van, s kellemes dallammal elénekli a történetet, majd van valaki, aki megfelelő érzékletes hangsúllyal megerősíti a lényeges pontokon a történetet, megismételve a fontos eseményeket, vagy eleve csak elmondja a lényeges részeket, míg a töltelék történet énekben hangzik el. Ma kipróbáltam a Három nyulakkal, találtam egy enyhén Zorános beütésű dallamot, s abba beszúrtam a narrálást. Engem elszórakoztatott, s a lány sem vette a szívére, mert mindennek tetejébe mindenféle hadonászással és ugrabugrálással fokoztam a hatást, hogy még egy süket is hallja, mit mesélek.

A piacon is szombat délelőtt elmondtam magamnak az „Egy-megérett a meggy”-et, csak mert mindenhol meggyet árultak. A gyerek épp nem volt velem. Kis híján az „Egy kismalac röf-röf-röf”-öt is elmondtam a hentes pultnál, de még időben megkérdezték, mit kérek.

 

Mire elérkezett a keresztelő ideje, az én visszafejlődésemmel párhuzamosan Dida egyre csak új és még újabb tudománnyal állt elő.

A napokban a lyány egyik percben jókedvű volt, majd nekiállt igen sírni, mikor meglátta az apját. Azt hiszem jön a foga. Az emberem őszinte felkiáltással szólt értem, mely így hangzott:

„Szivi, a gyerek elromlott!”

Bementem a szobába, s megint csak elmosolyogta magát a kis gazember. Mire apja megjegyezte:

„Megjavult!”
Aztán csak elromlott újra, így alvó módba helyeztem, hogy újra megjavuljon.

Mikor felébredt, játék közben óvatosan felhúztam fektéből ültébe, ez régen szörnyű ízületi kattogásokkal és heves bőgéssel járt, ezért nem csináltam. Eddig. De most!

Felült szó nélkül, szorította a kezem, s nézett szerteszét a világban, hogy: "Jé, hát ilyen, ha egyedül ülök?"
Aztán mikor inogni kezdett, visszafektettem, de ez aztán arcátlan pimaszság lehetett részemről, mert nagy hangon tiltakozott, így újra csak fel kellett húznom egy kis időre, míg el nem fáradt. Hason fekve nemcsak kiemeli magasra a fejét, de egy kézzel már ki tud nyúlni valami apró dologért, ami közel van. Néha már hátra pördülni is sikerül, de ez még nem tudatos folyamat eredménye.

A napokban kiderült, hogy a gyerek nemhogy új szót alkot, de azzal véleményt is nyilvánít. Egyik este azon vitáztunk a gyerek fölött az emberemmel, hogy miért is nem írom meg a házfeladatokat angolórára. Egy darabig hallgatta a gyerek, majd nagyot sóhajtott, és egész halkan így szólt: „hüle”.

Egymásra néztünk, de mindketten így hallottuk, szóval, semmi kétség, kimondta első értelmes szavát, amit ugyan nem tudom hol hallhatott, de így volt.

 

A lány újabb szokása, hogy megrágja a pelusokat, takarókat, meg egyáltalán mindent. Egyértelműen készül kijönni élete első foga. Ma arra vetemedtem, hogy én is megkóstoltam, végül is, én buta felnőtt igazán nem tudhatom mi a finomabb, a takaró, a rongybaba vagy a pelus.

Immár majdnem öt hónapja éltünk együtt. Ezt az időt csak azért számoltam ki, mert Dida ma reggel lehúzta a zokniját. Ez az újdonság erejével hatott rám, és valami csendes megelégedéssel. Magamban konstatáltam, hogy tiszta anyja ez a lány. Magam is igen utálom a zoknikat, csak sajnos nem költöztünk még el elég meleg éghajlatra. Mostanában kezd rájönni, hogy sikítani is tud, ami azért csodálatos, mert leteszem és fél órán át úgy nyekereg, mint egy rozsdás ajtó, maximum hangerőn, és roppant módon élvezi. Én kevésbé, de nincs erőm egész nap pörögni-forogni előtte, hogy inkább nevessen nyikorgás helyett.

Ezek a tudományok annyira izgalmassá tették az együtt töltött időt, hogy el kellett könyvelnem, eddigi életemben Dida minősül a legsikerültebb alkotásomnak. Augusztus végére teljesen megszépült, a haja is kezdett újra serkenni, az izmai megerősödtek, és lábai formássá váltak. Arcán az őszinte, fogatlan mosoly, huncut tekintettel párosult. Sehol sem volt már a kis béka, aki magába mélyedő homályos tekintettel néz a világba, s vézna póklábaival kontrollálatlanul rugdalózik, mint a hátára fordított teknős.

 

Végre elérkezett az a hétvége, melyen letudtuk a keresztelkedés procedúráját. Szombati napon volt a lány keresztelője. Sajnos éppen az alvásidejébe esett az időpont, így felváltva sírta végig a szertartást Matyival, a keresztanya kisebb fiával, aki nagyon unta az egészet.

A szerzetes pap, Attila atya, ismét bebizonyította, hogy milyen nagyszerű és egyszerű ember. Csak annyit mondott el, amit muszáj volt, nem húzta mint a rétestésztát, mégis kellemes, baráti hangulatot teremtett. A sziklakápolna csodálatos, a család még nem járt ott, és mindenkinek nagyon tetszett. Sajnos én annyira nem élvezhettem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ne panaszkodja túl a gyerek a papot.

Hiába, ha Dida aludni vagy enni akar, akkor nincs bocsánat. Bár anyósom szerint, ez nem volt sírás, ennyi kell egy keresztelőre, de mi nem vagyunk ehhez sem hozzászokva, mert ő nem olyan bömbölős baba általában.

Hogy senki ne maradjon ki az eszem-iszomból, aminek színtere végül a fix áras, svédasztalos Trófea étterem lett, anyósom, anyám és én felváltva vigyáztunk az ünnepeltre. Úgy érzem, a helyszínválasztással sok olyan problémától megmentettük magunkat, amiken az esküvőnkön, rutin hiányában szembesültünk. Ezúttal senki nem panaszkodhatott a menü miatt, nem kellett hallgatnom hetekig, hogy egyik a húst nem eszi meg, a másik a mártást, stb.

Bár az ünnepelt nem ehetett még egyik fogásból sem, ő sem maradt teljesen éhen, életében először kezébe adtam egy darab dinnyét, szopogatás céljából, majd a rá következő eseménytelen napokon végigpróbáltuk a kisbabák számára megengedett, pürésített menüsort. Pechére a barackszezonról lemaradt, de cserébe a veszteségéért bőséges mennyiségű szőlővel és almával kárpótoltam. Dida egyértelműen élvezte az ízeket. Délelőttönként jóízűen falatoztunk a gyümölcsökből, mivel sosem lehetett olyan kevés pépet készíteni, amennyit el tudott fogyasztani, így mindketten alkalmaztuk a napi gyakorlatban az egészséges táplálkozás alapelveit.

 

 

Mivel be voltam szorítva két szoptatási idő közé, ami körülbelül 2 és fél óra szabad pakolászást jelentett, apám épp-hogy felépülve több hónapos idegi becsipődéséből, eljött segíteni a kiállítást berendezni. Nekem a pesti légkör már ragasztott egy kötelezően kínosan mosolygó gumiarcot, amit bármely helyzetben fel lehet venni, de apám erdő szélen érlelt, vad lelke nem tudott mit kezdeni a légkörrel, és a szervezővel, így körülbelül tíz perc elteltével, hogy ne másszon bele senkinek a képébe tenyérrel, az én szikár, közel két méteres, ámbár 60 kilós apám felemelte a három méteres cserepes pálmát, s mint egy megkergült Don Quihote mutogatott vele, mint a karmesteri pálcával szokás, vagy ahogy Toldi Miklósa mutatja az utat Buda felé, s közben fennhangon kérdezgetett engem:

„ Hová tegyem ezt? Ide? Ide? Vagy ide?”

 

A banki alkalmazottak merevre fagytak félelmükben. Látszott az arcukon, hogy a főiskolán ilyen helyzetekre nem készítették fel őket. Engem azonban nagyon is. Éppen kezdtem volna otthonosan jól érezni magam, és már léptem volna, hogy akkor én meg megfogom a másik cserepet, és eléneklem hozzá Petőfinek a Ha férfi vagy, légy férfi... című versikéjét, s ezzel egy jó kis murit csapunk apámmal, mikor anyám szigorú tekintete merült fel gondolataimban. Belegondolva a több hónapos fejmosásba, amit következményként egészen biztosan betudhatok, kelletlenül, két mondattal leszereltem apámat, és elküldtem valami olyasmiért boltba, amit tudtam, nem fog tudni 5 percen belül beszerezni. Azt hiszem, ez a percnyi közjáték volt a legélvezetesebb a megnyitó napján.

 

Keresztelő

 

Augusztus elsejére szerveztük az esküvőt, akarom mondani a keresztelőt, de ez volt majdnem olyan komoly esemény, mint egy esküvő. Néha ugyan szívesen megszabadulnék a porontytól és élném léha, régi életemet, de nem kell aggódni, még nem ígértem oda senkinek feleségül, sőt egyre inkább éreztem, hogy a sok nyűg ellenére, kötődöm hozzá. Az egyik hozzánk legközelebbi hely, ami szóba jöhetett, a Sziklakápolna volt. Végül erre esett a választásunk, mert mindenkinek könnyű volt elmagyarázni, hova kell jönni, és mert elbűvölően egyedi és kellemes építmény. A szerzetes sem okozott csalódást, könnyed, természetes hangnemben beszéltük meg a részleteket, rendkívül rugalmasnak bizonyult, még azt is felajánlotta, hogy megkeresi nekünk a Dalma névhez tartozó szent nevét, ami a keresztneve lehet a gyereknek, ezzel egy nagy adag aggodalmat vett le a vállunkról. Mivel a keresztelés ingyenes volt, már csak a körzetünkhöz tartozó paptól kellett engedélyt kérnünk arra, hogy máshol legyen keresztelve a lány. Megvallom, addig azt sem tudtam, hogy mi kihez tartozunk, így elég nagy meglepetésként ért, hogy az a két emeletes régi társasház valójában templommá van átalakítva, ahová be kellett térnem. Emellett a ház mellett milliószor elmentem anélkül, hogy feltűnt volna jelenlegi funkciója, és belül sem nyújtott sokkal bizalomgerjesztőbb látványt, ezért nagyon hosszan, de teljesen elszántan álltam ellent minden csábításnak és kísértésnek, amivel az ott lévő néni próbált engem megfűzni. A kölök eddigre már elhagyta rút kis pattanásait, és a szeme is kezdett tisztulni, így már egész pofásan nézett ki, s békésen lógott rajtam a kenguruban. A kötelező másfél órás vitából kikerülve, mely egy apró, A4-es cetliért folyt, éhesen tértem be a földi élvezeteket ígérő szomszédos ajtón, egy kínai étterembe.

Volt ott invázió! A szokásos egész csing-csung pereputty az étteremben, a kis kínai csemete ott aludt a terem közepén a babakocsiban, nagymama falat meszelt, anyuka kiszolgált, apuka épp nem főzött.
Érdekes lehet a kultúrájuk, mert a nagyi egyből letámadta a gyerekemet a kenguruban, lóbálta a lábait, lengette a kezeit, s közben lelkesen szövegelt hozzá. Én magam meg sem bírtam mukkanni. Az anyuka fordított (volt vagy 24 éves), s közben magyarázott: „Nézzed, az enyém milyen barna, a tied meg milyen szép fehérbőrű (milyen meglepő), meg tud-e ezt meg azt.” Közben spontán letörli a nyálat a Dida képéről, feltűri a nadrágszárát, hogy milyen kis combja van, meg ilyenek, s láss csodát, gyermekem még nálam is szociálisabb, mert pár perc helyzetelemzés után, egész egyszerűen elkezdett válaszolgatni a kínai néninek, aki lelkesen karattyolt neki számomra érthetetlen nyelven.

Úgy vélem, ezek után az a legtermészetesebb, hogy felajánlom valakinek tolmácskodni egy kínai útjához.

Ezekkel az eseményekkel végképp nagylánnyá avattam a drágámat, s még azon a héten áttértünk a nagy kádban való fürdetésre. Természetesen ennek nem sok köze van a keresztelőhöz, egyszerűen kinőtte a kiskádat. Végleg az emberem feladatkörébe soroltuk az esti fürdetést, mivel erős kezei közül nagyobb valószínűséggel nem csúszik ki a gyerek a nagy kádban, ami neki még uszodai medence méretűnek tűnhetett.

Az emberem színi előadásokat tart a fürdőben az esti fürdetések után. Először csak a három nyulakban játszotta a főszerepeket, de mostanra kibővült a repertoárja számos más kitűnő darabbal is, melyekben remek egyszemélyes szerepeket mutat be. Mostanában egyedül ő végzi az esti teendőket, de gyakran bemegyek meghallgatni, megcsodálni az előadást, olyan bámulatos.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora tehetség ő, tud egyszerre csiga-biga néne, medve koma, buta róka, vizet hozó szamár, vagy épp krajcárt nyelő kiskakas lenni.

A gyereket és engem is teljesen elbűvöl, én nem jutok szóhoz, lélegzet visszafojtva ülök a szennyestartó tetején, Dida pedig kántálja utána a vers-sorokat, és jót derül közben.

Apja újabb produkcióval is gazdagította az élményeim, amiken nevetni tudok. Dida lányunk egyértelműen a pucérságra szavaz, s nem tetszik neki, mikor fürdés után beleszólási jogaitól megfosztjuk és felöltöztetjük. Ezt a párom általában a "tomboljon a szél, üvöltsön a Dalma” című nótával igyekszik tompítani, de most újat gondolt, s így felelt:

”Most bekenjük a popsidat finom krémmel, mely olyan érzés, mint ha egy selymes füvű virágos réten csücsülnél. Ugye, milyen jó? A réten alattunk vakondok rallyznak, felettünk madarak szállnak. No ne sírj, a vakondok igen kicsi állatok, nem kell tőlük félni, a madarak meg megijednek, ha így sírsz. Tudod, mi meg valahol a vakondok és a madarak között vagyunk.”

 

Bár a hangulat egyre vidámabb a családon belül, új gondokkal kellett szembe néznem. A tejem így majdnem négy hónap után kezdett elapadni. Voltak rá tippek, hogy talán a hőség és kevés folyadékbevitel miatt, vagy a rendszertelen alvás okozta kimerülés miatt, de akármi is volt az ok, javítani nem lehetett rajta, így elkezdtem a tejpótló tápot belekeverni az anyatejbe, hogy a lány ne maradjon éhen. Mire ez a probléma felmerült, eljutottam odáig, hogy megtanultam bármikor, és bármilyen testhelyzetben aludni, olyanban is, amiről addig azt gondoltam, hogy csak az alkoholista csövesek képesek rá.